Doufukuai

Az iskolai történelmi atlaszok előszeretettel hivatkoznak Kína két nagy folyamára, a Huang-hóra [Huáng​ Hé 黄河], mint a Sárga-folyóra , valamint a Jangcekiangra [Yángzijiāng, 扬子江], mint Kék-folyóra . A Huang-ho esetében az atlasz helytálló, de mi a helyzet a Jangcével? Milyen színű egyáltalán?  Kínában több, mint 1500 folyó van, ezek közül a 6300 km hosszú Jangce, és az 5400 km hosszú Huang-ho a legnagyobb jelentőséggel bíró. A Huang-ho, vagyis a Sárga-folyó völgyét tekintik a kínai civilizáció bölcsőjének ,  ahol az első kínai faluközösségek, majd államok megalakultak, s kiknek egyik fontos problémáját képezte az állandóan áradásokkal fenyegető (valójában nem csak fenyegető, hanem rendre ki is áradó, ami egyébiránt nagymértékben befolyásolja majd a kínai világszemléletet és gondolkodást arról, hogy minden változásban van, semmi sem állandó) szabályozása. Mivelhogy a Sárga-folyó nagy mennyiségű sárga löszt hoz magával Észak-Kína löszfennsíkjairól, ebből adódik elnevezése is.  A

Meglehetősen kevés adat mutatkozik azzal kapcsolatban, hogy mennyit vesztett Kína a rendelkezésére álló rizsfajtákból az 1970-es évektől kezdődően, de az bizonyos hogy elképesztő mértékben lecsökkent az általánosan fogyasztott rizsfajták száma. Par example, az 1950-es években egyedül Húnán (湖南) tartomány földművesei több, mint 1300 különböző típusú rizsfajtát termesztettek, ez a szám 2014-re mindössze 84-re csökkent. A természetben található vadrizs alapvetően vörös színű, művelés alá vétel során vesztette el fokozatosan a színét , míg végül a maghéja fehérré nem vált. A vörös színű vadrizzsel szemben kevesebb vizet illetve munkát igényelt megművelése, sőt elkészítése is könnyebb volt, ezért mintegy ezer év leforgása alatt a vörös színű rizsfajták művelése szinte teljesen alábbhagyott Kínában. Jóllehet a mai napig a világ számos pontján továbbra is termesztenek vörös rizst, például Afrikában, ahol a fajtanemesítés más irányt vett, de amúgy Ázsia különböző szegmenseiben, többnyire viszo

Mégpedig három podcast adás formájában, hiszen van miről beszélni Shàng​hǎi​ kapcsán! A Veszegzár podcastet Shàng​hǎi​ban élő magyarok készítik, akik első kézből osztanak meg élményeket, beszámolókat informatív formában a várossal, és Kínával kapcsolatban, a podcast korábbi adásait megtalálhatjátok itt , a   Google Podcastben , Facebookon , Apple Podcaston meg minden hasonló oldalakon.  A podcast immáron második évadának három epizódja is a város történelmével foglalkozik, így kaptam meghívást, Guczóval és Misivel azt hiszem a leglényegesebb dolgokat sikerült elmondani, egészen az ókortól kezdve a közelmúltig bezárólag.  Ha lemaradtatok volna az adásokról, az alábbi linken elérhetitek az epizódokat: 1.  Porfészek a Jangce torkolatában? Fejezetek Shanghai történelméből A város története a kezdetektől fogva , honnan ered  Shàng​hǎi​ neve, mik voltak azok a külföldi koncessziók , mennyi külföldi élt itt, kutyáknak és kínaiak tilos toposzáról , a Jangce Sztálingrádjáról, Soong

Ha kapásból két kínai folyót kellene megnevezni valami vetélkedőn, talán beugrana a Cháng Jiāng (长江), ergo a Jangce , meg mondjuk a Huáng hé (黄河), szittyásan Huai ho, a Kék-folyó, ami  nem is kék . Amiről Kínában igazán ismert, vagy inkább hírhedt a Kék-folyó a történelem folyamán, azok a pusztító áradásai.  Azon a területen viszont, ahol a Nagy Kanális találkozott a Huái hé folyóval, egészen 1517-ig nem számított egy kiemelten árvízveszélyes térségnek. Ahogy arról azonban a Míng Shílù (明实录), a Míng-dinasztia igaz története című munka beszámol, 1517 július 7-én nem kevesebb mint kilenc sárkány ereszkedett N ánjīng (南京) városa fölé, sötétségbe borítva az eget. A sárkányok pedig elkezdték kiinni a vizet a Huái hé folyóból, óriási vízoszlopokban hömpölygött fölfelé a víz a behemót bestiák pofája. Egy hajót is magával sodort az égbe szökő vízörvény, de utasukat megkímélte az egyik sárkány és gond nélkül visszaengedte. Nem volt ilyen szerencsés azon hajók sorsa, melyet három évvel késő

" To rnyunk táját elhagyod, búcsúzol, n yugat r a mé g y . Yángzhōu-ba: tarka a rét, harmad havában az év. Vitorlád fe hérlik még, aztán minden csupa kék:nézem a puszta Jangcét, ahogy elny eli az ég ." - kesergett Li Bai, hogy országos cimborája, Meng Haoran az említett városba teszi át működését. S hogy tettük azt mi is ma egy rövidke trip erejéig. Nanjing tól nem messze, immáron kétezer-ötszáz éve, a Jangce partján terül el Yángzhōu 扬州 vá rosa, ahol többek között Marco Polo is helytartóskodott k ínai kalandjai során. De nem pusztán a velencei vélt vagy valós kalandjainak köszönheti hírnevét, hiszen már a Ta vaszok és őszök korá tól fogva 广陵 Guǎng​líng​-ként ismert település volt, mely az időszám ításunk utáni 1800-as évekre egyike lett a Föld azon tíz városának, melynek lélekszáma félmillió főt vagy annál többet számlált. Kedvező földrajzi fekvéséből vált mindez lehetővé, a Jangce, a Nagy-csatorna valamint a Huái Hé összeköttetésénél egy virágzó kereskedelmi

A kínai nyelv mintegy 1.3 milliárd ember anyanyelve, a kínai Népköztársaság, a Kínai Köztársaság (Taiwan), Szingapúr hivatalos nyelve, mi több az ENSZ hivatalos nyelveinek egyike is egyúttal. Standard változata - pǔtōnghuà (普通话) - az egykori hivatalnoknyelv mintájára kialakított, javarészt az északi nyelvjárásokon alapuló nemzeti nyelv. Kína nyelvi egységének nagy kérdése, hogy regionális változatait pusztán nyelvjárásként, vagy önálló nyelvként kell-e tekinteni: számos kutató önálló nyelvként kezeli Kína nyelveit, melyeket összefoglalóan sinitikus nyelveknek nevezünk.  A kínai nyelvet története során elsősorban a Kína területén élő han népesség használta, mivel azonban a kínai kultúra igen nagy hatást fejtett ki mind a kelet-ázsiai, mind a délkelet-ázsiai régióra, ezért a Kína területén élő egyéb népek (köztük a mai nemzetiségek is) gyakorta második, vagy akár első nyelvként beszélték. Ezen túlmenően számos környező nép (japán, koreai, vietnami) írástudó elitje számára évszázad