Doufukuai

Nikkōból visszaérve az Azuya Inn nevű hostelban szállásoltuk el magunkat, a hostel maga nem rossz, de módfelett lehúzósak, fingani is csak kaucióra lehet, 150¥/nap, és minden más tevékenység hasonló alapon működik. Ahogy jöttünk vissza az Art Aquarium kiállításról, hirtelen elkezdett szakadni az eső, Kayoko yukatában nem nagyon tudott még futni sem, ekkor egy japán forma meglátott minket, és odaadta az esernyőjét, hogy ne ázzunk meg, ő meg úgyis a közelben lakik. Én ezen lesokkoltam. Az emberszabásúak társadalmából átmenni az emberek társadalmába mindig furcsa rácsodálkozással tölt el. Shanghaiban már akkor is meghatódom, ha nem szarják le a lábam, ha pediglen valaki 'kedves', legalábbis annak látszó gesztust tesz irányomban, csak morgok és kaffogok mint valami állatok közt felnőtt, kibaszott Maugli. Kínában ugyanis a kamat nélküli kedvesség fogalma nem létezik. Szóval az esernyőjét nekünk adományozó tagra is csak morogtam és kaffogtam, nehezemre esett megérteni, hogy n

A francia negyed kapcsán felmerült xiǎodāohuì - Kis kardok társasága egyike volt a Qing-dinasztia titkos népi szerveződéseinek, a legelső említése Qianlong császár ( 乾隆 ) hetedik évében, vagyis 1742-ből való. Elsősorban Jiangsu ( 江苏 ), Anhui ( 安徽 ), Fujian ( 福建) tartományaiban, illetőleg Taiwan szigetén fejtették ki tevékenységüket. Eredetileg önvédelmi jelleggel, valamint a mandzsu származású Qing-dinasztia ellenes, s a han Ming-dinasztia visszaállításának céljából alakult (példának okáért az 1783-as  lingui-i népi felkelés (林貴民变) Taiwanon is a kis kardok társaságával kapcsolható össze.) Az elnevezés a közelharcban használt rövid kardok, tőrök használatából ered.  A tényleges alapítás 1850-ben Chen Qingzhen (陳慶真, 1829－1851) nevéhez fűzhető, Xiamen (厦门/Amoy) városában; egy másik titkos társaság, az Ég és föld társaságának (天地会) egyik oldalágaként jött létre a Kis kardok társasága, mely a későbbiekben Shanghaiban is megvetette lábát, s beszervezte körei közé a nincstelen csa